Mária, a Szeplőtelen üzenetei 2005

Sievernich, 2005. január 3., kb. 17:20 óra

Nagy hőséget éreztem, majd megláttam a Szeplőtelen nagy ovális fényét az oltár mellett bal oldalt. A fényből az Istenanya, mint a Szeplőtelen jött hozzánk, teljesen fehérbe öltözve. Fején arany koronát viselt, kezében a kármel-hegyi skapulárét és egy fehér rózsafüzért tartott, amely fehér rózsákból állt. Az Istenanya a lábával a földgömbön állt. Lehajtotta a fejét oldalra és csendesen sírt.

Így szóltam Hozzá: „Köszöntelek, Szent Szűz Mária!”

Aztán mindannyiunkra nézett, és így szólt:

„Kedves gyermekek, imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok! Imádkozzatok és engeszteljetek, hogy szeretett isteni Fiamat ne bántsák többé olyan gyakran meg az emberek! Milyen gyakran utasítják vissza az emberek az Ő szeretetét! Azért hívtalak titeket, hogy részesüljetek kegyelmében.”

Most előadhattam szándékomat. Gyakran hívtak meg különböző helyekre illetve országokba előadásokat tartani az Istenanya sievernichi jelenéséről. Elmondtam ezt a Szeplőtelennek és megkérdeztem Tőle, hogy ez-e tehát a megbízatásom. Így válaszolt nekem:

„Tedd azt, amit neked mondok, amit isteni Fiam óhajt tőled! Mi történt itt?”

Az mondtam Neki, hogy Ő Fiával, Jézussal megjelent nekem itt, a sievernichi templomban.

Ezután így szólt:

„Nem kell Fiamért és Értem utaznod. Ami ebben a templomban történik, az az, amit szeretett Fiam óhajt. Ő kegyelmét adja nektek. Ez magáért fog beszélni. A te megbízatásod a lelki központ. Segíts az embereknek megélni a hitet! Nézz Fiamra, Jézusra!”

Ezután előadtam a Szeplőtelennek a második szándékomat. Egy férfi aggódott a világosság rózsafüzére egy tizedének az érvényessége miatt. A püspökök lerövidítették a pápa által megjelölt titkot. Most már nem tudta, hogyan kell azt imádkoznia. Az Istenanya így válaszolt nekem:

„Mondd meg neki, hogy maradjon engedelmes az Egyháznak! A közösségben imádkozza a püspököknek való engedelmességben!”

A Szeplőtelen a kármel-hegyi skapuláréval fölénk hajolt, megáldott minket és a rózsafüzéreket. Néhány beteget egyenként áldott meg. Meg szabadott érintenem a bal lábát.

2005. október 1-je, szombat – Mindent Isten kezébe helyezni

Avilai Szent Teréz hangját hallottam:

„Engedd el kezedből,
helyezz mindent Isten kezébe!
Ne félj, bízz Benne,
aki téged elrejtve tart kezében,
és megtart szeretetében.

Egyedül Benne bízz,
és az embereket hagyd csak beszélni,
akik fölött saját maguk róják ki az ítéletet!
Hitvallást, bátorságot és alázatot magadban hordj,
és hagyd, hogy minden, ami volt, gyümölcsöt érleljen!

Lásd meg a jót, hogy növekedhess,
meptapasztalni a rosszat, hogy érlelődj belőle.
Az élet, mint Isten iskolája,
magában rejti a szeretetet és a szenvedést;
az Úr útján való járás kockázatát.
Merj, ne félj!
Milyen ostobaság lenne nem ezen az úton járni!

A világ fénye múlandó,
és csak egy gyenge látszat,
az örök Fényhez, Magához Istenhez képest.
Nyisd ki a szemed, a füled, a szíved,
és tekints a mindennapi életedre!
Helyesen látod,
mert ott vár rád a mi Urunk,
hogy veled együtt járjon az Atyához vezető úton.

Örökké elrejtve lenni az Ő kezében,
amely volt, van és lesz!
Senki sem fog téged úgy vigasztalni,
felemelni és tartani, mint az Úr.”